A Pokol császára és a lázadás
Lucifert hatalma szempontjából csakis Mihály és maga a Teremtő voltak képesek felülmúlni, ezért a Pokolba érkezve alaposan felborította az ottani egyensúlyt. Az első bukottak triumvirátusát letaszította a trónjukról, és hét herceg között osztotta fel a birtokukat. Lucifer, Mammon, Asmodeus, Berith, Belzebub, Belial, Belphegor lettek a Pokol urai. Mindegyik egy eredendő bűnt testesített meg. Lucifer a büszkeség elfajulását, a kevélységet. Mivel arkangyal volt egykoron, így a hét herceg közül hamar ő lett a legfőbb befolyású, ő lett a Pokol új nem hivatalos feje, az új Sátán.
Megesküdött, hogy az embereken keresztül legyőzi Istent és angyalait. Évezredeken át járta a Földet, csábítgatva az embereket, ám Isten megelégelve ezt leláncolta a Pokolba, így többé fizikai formában nem léphetett a felszíni világra.
Elkeseredésében felkereste a Sötétség zárkáját, és a Sötét Pecsét hatalmát kihasználva belépett oda. Bár ki nem tudta engedni a Gonoszságot, és nem is volt szándékában, de tanácsokat tudott kérni tőle. Ekkor a Káosz tovább mocskolta lelkét és egy új oldala kezdett el kibontakozni, egy az eddiginél sokkal kegyetlenebb és vadabb.
Úgy tűnt a Pokolban ragadt, mindörökre, viszont ott egyre kevésbé látták szívesen. A démonok nem felejtették könnyen, hogy az ősi háborúban pont az ő keze által lettek örökre kárhozatra ítélve. Ezért és az Istennel szembeni folyamatos önös hadjáratai miatt alattvalói elkezdtek szervezkedni ellene, el akarták távolítani a trónjáról. A hercegek Azazelt, az egykori sátánt, az első bukottat akarták helyére ültetni, de balul sült el a tervük. A bukott arkangyalból előtört az addig elzárt, végtelenül pusztító sötétsége a lelkének, és a Bestia formájában legyőzte a lázadókat. Innentől az alvilágban egy új rend kezdődött. Mostantól nem voltak nagyjából egyenrangú hercegek, csak a Sátán volt és annak alattvalói.
Ám Sátánnal komoly problémák akadtak. Túl ingerült, túl vad volt ahhoz, hogy épeszű vezetője lehessen egy ilyen helynek. A követőit, kik eleinte támogatták, végül saját maga eltávolította, kivégezte, megkínozta, mert nem volt képes engedni semmiből sem. Minden egyes értéket Önmagának akart. Így szépen mindenkit elkezdett maga ellen fordítani. Erősebb volt náluk, így nem lázadtak fel ellene, de rémuralma mély nyomot hagyott. Innentől már senki nem látott benne tisztelendőt, szerethetőt. Máig nem sikerült leküzdenie ezeket a megbélyegzéseket.
Nagy szerencséje volt, hogy Isten nem úgy tervezte, hogy Samael fia örökre a Sötétség megvakult eszköze kell, hogy legyen, ezért egy ártatlan kisfiú személyében fényt vitt Lucifer elborult tudatába. A gyermek egyértelműen oktalanul került a Pokolra, és az ottani fenevadak egyből meg is akarták kínozni, de legjobban a Herceg akarta ezt megtenni, és vele senki nem vetekedhetett. A fiúból nyugalom és béke áramlott, és ezzel nem tudott dűlőre jutni a Sátán. Megtisztult az elméje. Ismét visszanyerte a józan eszét, de ekkor már túl késő volt ahhoz, hogy az erkölcseit is visszanyerje. A kisfiúval kapcsolatban így már képes volt döntést hozni, ám mielőtt léphetett volna, Isten angyalai eljöttek érte, és kimentették.
Belátta, hogy ezek után nem tarthatta kezében egyes egyedül a Pokol minden bugyrát, bármennyire is úgy gondolta eleinte a benne lakozó végtelenül gonosz bestia.
Szerencséjére akadt néhány feltörekvő pokolfajzat, akik szívesen segédkeztek az új rendszer megalkotásában.
Új arisztokrácia alakult meg az Alvilágban, ahol természetesen Ő ült a legfelső fokon, alatta pedig az új segítői. Csak utána következtek az addig hercegeknek, grófoknak emlegetett démonok. Titulusaikat megtarthatták, de a hierarchiában elfoglalt magasztos helyüket örökre elvesztették.
A visszatérés
Idővel a Sötétség hercegének is akadtak követői az emberiségen belül. Ezen szekták tagjai önös érdekekből váltak az Ördög szolgálóivá. Egy ilyen csoportosulás kitervelte az uruk eljövetelét, Lucifer megidézését. Ehhez szükségük volt egy áldozatra, valakire, akiben a sötétség hercegének vére folyt. Annak idején Lucifer több embernőt is elcsábított, így akadtak leszármazottai a Földön.
A szekta tagjai elfogtak hát egy férfit, akire megfelelt az ősi kitétel. Szörnyű kínzások, és rituális előkészületek után végül lezajlott az idézés, és az Ördög ismét a Földre lépett. A sátánisták ekkor elkezdték sorolni mocskos vágyaikat a hercegnek, aki megundorodva ezen, egytől-egyig végzett velük.
A fénybe kilépve a démon elindult, hogy beteljesítse korábban meghiúsított sorsát és legyőzze Isten akaratát, ezzel, legalábbis szerinte, végre szabadságot hozva minden lényre a teremtésben az által, hogy Isten helyett magukat imádhatják.