A Bestia Hatalma
A Sátán ereje határtalan, akárcsak Istené, illetve pontosan az ellensúlyozása annak. Ami felett az Úr megkérdőjelezhetetlen hatalommal bír - a fény, az erények, a szentek, a próféták és jóslataik, az angyalok, a jóság - ott Lucifer nem rendelkezhet, de amint valaki a sötétség útjára lép, a démon kezei közé játssza a lelkét és akaratát.
Nem véletlenül emelkedett pont Ő ki a Pokol fenevadjai közül. Nem lehet neki ártani sötétség által. Sátáni aurája mindent, mi átkozott, elnyel és saját maga hasznára fordít. Természetesen Lucifer sem legyőzhetetlen, két korlátja létezik az erejének, ahogy az egész valójának is: Isten és Önmaga.
Mivel hatalmának alapjában minden tekintetben ellenpontja az Úr, ezért az áldott, isteni eredetű, vagy eredendően tiszta és jó képességek, fegyverviselők meg képesek sebezni. Saját magának is képes ártani, bár nem fordult még elő, azonban ennek a tulajdonságának van egy kellemetlen következménye: a leszármazottai is képesek ugyanerre. Ez még viszont koránt sem elég, az Ördög nem fél összeszedni egy-egy sérülést, ha a hatalmáról van szó, az utolsó utáni pillanatig küzd, míg vagy Ő vagy ellensége holtan a földön nem hever. A kevélység démonaként büszkesége jelent mindent számára. Ez olykor hasznára válik, olykor pedig gyengepontjává.
Miközben természetfeletti hatalma megkérdőjelezhetetlen, a szavak erejét sem rest használni, talán egy kicsit preferálja is. A hízelgés, a manipuláció, a megtévesztés mestere. Sok történet szól erről, a legismertebb talán Ádám és Éva találkozása a Kígyóval az Édenkertben.
Az aggodalomkeltés és a hamis érvelés Lucifer két legsikeresebb eszköze. Elég elültetnie mindössze egyetlen negatív gondolatot, azután pedig hátradőlhet és végignézheti, ahogy saját magát pusztítja el az áldozata.
„Isten birodalmának bukása percről percre közeleg, a Fenevad köztünk jár.
Emberi alakot ölt, beépül közénk, és belülről romlasztja meg e világot.”
